Amatőr kemence

Drága Fiam,

emlékszem ahogyan ott álltunk az ABC-ben, és fogtuk egymás kezét anyáddal, és azon gondolkoztunk, hogy milyen bort vigyünk a nagyapádnak? Nyegle éppen, 18 éves nem kamaszok voltunk és csak álltunk, és néztük a borok végeláthatatlan sorát, vörös - fehér - rosé -pezsgő, magyar, ausztrál, Dél-Afrika…

Valamit sejtettünk, hogy a bort a vacsorához kell választani, de azon kívül, hogy a Béci hányt a legutóbb attól a nagyon vicces nevű bortól, és a Saci mesélte hogy mennek szüretelni, semmit sem tudtunk. Azt sem tudtuk, hogy merre nézzünk. Néztük a címkét, a borok neveit, az üveget, aztán a többi vásárlót, hogy mit vesznek le. Végül azt választottuk, amit a szimpatikus ősz úr vett le polcról, félédes badacsonyi! Nagyapád pedig mosolyogva vette át, megköszönte, és odaadta nagyanyádnak, hogy - Klári, jó lesz a szombati pörköltbe.

Valahonnan innen indultunk.

Aztán volt egy gólyatábor, ahol már tudom is én miért, de jelentkeztünk egy borklubra, éjjel 2kor jó ötletnek tűnt, amikor a csoportvezető bejött, hogy most azonnal kell neki pár önkéntes aki eljön. Hirtelen ott ültünk, anyád meg én, és hallgattuk ahogyan két lelkes fiatal arról beszél, milyen jó a bor. Ott akkor valami megváltozott. Valami elindult bennem, mert elkezdtem érteni azt hogy miről is szól ez az egész. Hogy az az egy palack ami ott van előttem, mennyi de mennyi munka, kitartás, izgulás. A  többi kicsit homályos, mert tudod, 3-4 pohár után már bizony nehezen követtem az eseményeket. Mi is kedvet kaptunk, és megszerveztük a saját borklubunkat. Estéről estére gyűltünk össze, és hol teljesen mellé nyúlva, de kóstoltunk, tapasztaltunk, és jól érzetük magunkat. Volt, hogy hangos vitatkozás kíséretében kardoskodtunk egyik, vagy másik bor mellett, hiszen ahányan vagyunk, annyiféle ízléssel rendelkezünk.

Sok-sok megálló, kitérő, átmulatott éjszaka vezetett oda, hogy most ezt írom neked, de azért teszem, mert ma jöttél haza először – inkább hoztalak - egy fesztiválról úgy, hogy felhívtál „apa gyere értem, nagyon szarul vagyok, kicsit sokat ittam.” Az alkohol nem ellenség, nem barát, és főleg nem társ! Ezt soha ne feledd! Tudni kell vele bánni és tudni kell, hogy mikor elég belőle, és hogy mikor mondjuk neki most már elég. Ezt nem lehet könyvből, internetről, Instagrammról vagy a TIK-TOK-ról megtanulni, ezt csak te tudod. Te vagy az egyetlen, aki ezt a „határt” megszabhatja.

A bor pedig bár alkohol, de mégis más. Annyi minden van benne! Bár most kiütve fekszel a szobádban, elárulom, valahol örültem, hogy a: „mit ittál édes fiam” kérdésre „IRSAIT” volt a válasz.

Látod, anyáddal mi is honnan indultunk, és végül hova érkeztünk. Megtanultuk, hogy érdemes értőfigyelemmel hallgatni a borászokat, magunkba szívni az augusztusi perzselő nap melegét a szőlőhegyen, összebújva a téli estéken koccintani, vagy az egyetemi felvételidre felnyitni egy üveg pezsgőt!

Én úgy hiszem, hogy vannak lépcsők, amikben mindenkinek meg kell botlania, és ez a mai este egy ilyen lépcsőfok, nagyon fog fájni a holnap, de ez ezzel jár! Arra kérlek, hogy ezt most jegyezd meg, tedd el magadban, vidd el, és tudd, hogy ezt nem akarod.

Miért is írom most ezt neked? Mert tudom, hogy amikor olvasod azt gondolod, „soha többé nem iszom”- hányszor mondtuk ezt mi is az egyetem alatt. Nem az iváson van a hangsúly, hanem azon, hogy hogyan igyunk. Feszegesd a határaid, lépj ki hogy  - ilyen divatos legyek - a komfortzónádból, de közben ne feledd, hogy a mértékletesség fontos, és nem az a lényeg, hogy ki mennyit tud vagy akar meginni.

És a bor…hát igen, a bor bizony egy külön világ az alkoholok között. Egy igazi önismereti utazás, ahogy kóstolsz, és egyre többet tanulsz róla - magadról, megismersz tájakat, gondolatokat, irodalmi és zenei műveket. Van, hogy egy korty is elég egy komplexebb tételből, és van, hogy a fűnyíráshoz iszol egy jó fröccsöt. A bor maga a történelem, az idő és a tér. Tanulj, kóstolj, tapasztalj.

Az éjjeli szekrényen pedig ott van két szem fejfájás-csillapító és egy üveg ásványvíz!

Apu